2015. december 21., hétfő

7. rész - A küldetés kezdete.

Sziasztok :) Íme a 7. fejezet, jó olvasást hozzá és Boldog Karácsonyt mindenkinek  <3  ( ha addig nem jelentkeznék megint)
Remélem elnyeri a tetszéseteket.

*Reira szemszöge*


Az egyik pillanatban minden szuper és csókolózom azzal a fiúval, akit kiskorom óta ismerek és amúgy a legjobb barátom, most meg rohanok kifele egy barlangból, aminek omladozik a fala.
-Siessünk!-fordult hátra Ethan  és gyorsított a tempón.
-Ethan, én nem tudok ilyen gyorsan futni! -figyelmeztettem a fiút és közben kitértem egy felém zuhanó kő elől.
Ethan megtorpant, megfeszítette az izmait és hirtelen átváltozott, egy hatalmas  bundás fekete farkassá. Sose fogom megszokni ezt...  A legjobb barátom egy istenverte kutya!
-Gyere.
Felmásztam a hátára és már száguldottunk is. Még így is, hogy a hátán voltam gyorsabb volt, mint mikor emberi alakban futott velem. Elképesztő!
Ezt a gondolat menetet egy, az utunkat elzáró szikla törte meg.
-Balra!-kiáltottam ösztönösen, és Ethan már kanyarodott is, a barlang egy másik folyosóján.
Percek alatt kivilágosodott, ahogy a barlang bejárata fele közeledtünk. Már majdnem kint voltunk, mikor egy hatalmas  fal darab vált le mellettünk és dőlt felénk.
Fájdalmasan hangzó vonítás  hallatszott a barlangban, én lerepültem Ethan hátáról, ki a barlangból és legurultam a csúszós oldalú sáros dombon.
Ő viszont bent maradt, a barlang szája  pedig beomlott.
A domb alján végre megálltam,  csupa sár voltam, de jobban izgatott Ethan sorsa. Hirtelen felálltam, de ekkor egy hatalmas szúrást éreztem a mellkasomban, pont a kötés alatt és visszaestem a sárba.
Mintha egy forró éles kést forgatnának a sebedben... Sikítottam a fájdalomtól,elviselhetetlen volt. De tudtam, hogy Ethan  most nem fog tudni segíteni nekem.
Ki kell találnom valamit!
A fájdalmas szúrás erősödött, míg végül elérte a maximumát, és megláttam miért is fáj.A barlangot, ahová Ethan beszorult immáron fekete  lények ostromolják. Biztosan a  tegnapi dolgok történései miatt fájhat.


2015. december 5., szombat

6.rész - A szabadnap - part 2.

Sziasztok! Meg kell köszönjem a 6 feliratkozómnak :) El sem hiszitek, hogy ez mennyire boldoggá tesz! Köszönöm! <3
 Kicsit késtem a résszel, bocsánat. Felhalmozódtak a dolgok. Na de nem szaporítom tovább a szót.
Jó olvasgatást :)

*Ethan szemszöge*

Hiába telt jól a nap, egyre csak az járt a fejemben, mi van, ha Reira tényleg a kiválasztott, mi lesz, ha a tanács megtudja, hogy tud rólam?! Mindketten bajba kerülhetünk, sőt, az egész falka bajba kerülhet én miattam.
Mint két kisgyerek kergetőztünk a csöppnyi szigeten, úsztunk a tóban, kacsáztunk. Úgy tűnt a verőfényes napsütést semmi sem szakíthatja félbe.
-Ethan, ezt nézd!- dobott felém Rei egy kisebb méretű kavicsot.
Felemeltem a kezem és a levegőben kaptam el a picike  fekete követ. Sima volt, nem pedig érdes, és nyálkás, mint a többi kavics, amit az iszap közül túrtunk elő.
Egy ezüstös írás volt a tetején, mint egy rúna.
-Érdekes. Hol találtad? - sétáltam a lány mögé.
-Itt.-mutatott  egy sötétebb iszapfoltra. - de nem volt ott több. csak ez az egy.
Rúnakő, és a tóban hever... érdekes. Réges-rég az emberek még a jósok markában voltak, talán egy közülük, menekülés közben ejtette el.
-Megtartsuk?
-Szerintem eléggé szép... mármint, szívesen elraknám a kagylóm közé.- vette ki a kezemből a követ Reira és elrakta a zsebébe.
-Rendben.-mosolyogtam.
-Éhen halok.-váltott témát gyorsan, nehogy túl kínos csönd telepedjen le ránk.- Farkas éhes vagyok, ha érted mire célzok.-bökött oldalba és a tóba gázolt.

2015. október 30., péntek

6.rész - A szabadnap - part 1.

Sziasztok :)Köszönöm szépen a 5  követőt. Tudom nem nagy szám, de én örülök minden apró bátorítómnak. :) Köszönöm nektek!
 Meghoztam a 7. rész,mely picit vidámabb hangvételű lesz :) De nem húzom tovább az időt, jó olvasást hozzá.

Hajnali kettő fele jár. Oda kint ködben úszik minden. Nem túl fényes idő, de a hajnali köd jó időt hoz magával. A kitört ablak oldalpárkányán támaszkodtam,és a tájat kémleltem.
Reira viszonylag nyugodtan alszik, mióta lefektettem.
 Jace és a többiek már rég hazamentek, van idejük bőven pihenni, hiszen a mai nap iskola mentes nap. A  tanárok valamiféle konferencián vannak. De nekünk ez csak előny.
Remélem Rei minél előbb felébred, és minél kevesebbre fog emlékezni. Valahogy nincs kedvem elmagyarázni neki a történteket. Túl hosszú és bonyolult lenne nem mellesleg le kellene lepleznem magam. Onnantól viszont bukna a terv. 
Az éjszaka folyamán próbáltam rájönni miért kelhetett annak a démonnak pont Reira... Többször megvizsgáltam a sebet a mellkasán, de semmi furcsát nem észleltem sem benne, sem pedig körülötte.  Egy közepes méretű vágás, amit immáron fertőtlenítettem és bekötöttem. 

2015. október 28., szerda

5. rész - Álomjáró

Sziasztok! Meghoztam az ötödik részt :)
Nagyon szépen köszönöm a NÉGY feliratkozót! Hatalmas öröm nekem, hogy már négyen követik a blogot,és szeretik , amit csinálok :)  Köszönöm!

Jó olvasgatást a részhez.

Egy hang szállt felém, nem is olyan távolról. Azt mondta harcos.
-Harcos?-szemeim villámcsapásként pattantak ki. Egy gyönyörű,puha, zöld gyepen feküdtem, jobban mondva inkább már ültem. Mellettem egy újabb ismeretlen idegen állt.
-És te ki vagy?-néztem fel rá bizonytalanul.
-Csupán egy másik harcos, akárcsak te magad.-az idegenem öltözéke hasonlított egy indiánlányra, számomra idegen anyagú kaftán szerűséget viselt,amire jelek voltak festve, mindehhez tökéletesen hozzá illő cipőt viselt. Az ismeretlen magas volt, haja fekete, és két fonatba fogott. Kezében egy hosszú botot tartott, aminek legtetején egy farkasfej csücsült. 
-Én nem vagyok harcos!-feltápászkodtam a földről és megigazítottam a pólóm, ami furcsa módon egyben volt rajtam. Pedig megesküdtem volna, hogy a támadóm leszedte rólam.
-Kezdtem tényleg úgy érezni, hogy egy diliházban a helyem.-fogtam a fejem.
Az ismeretlen halk kuncogást hallatott, majd mellém lépett.
-Mutatok valamit.- előre sétált, és intett, hogy kövessem.
Én pedig követtem, ha már itt vagyok megismerem ezt a helyet. A nagy kíváncsiságom fog a sírba vinni egyszer, de addig is kihasználom eme' éhségemet. 
Az idegen és én egy zöldellő réten sétáltunk át, a lábaim mellett apró, kék virágok nyíltak. Jobbra, kicsit távolabb egy  apró tó terült el, a tó közepén vízililiomok úszkáltak, viráguk gyönyörű rózsaszínben pompázott. Balra folytatódott a tisztás.
Ám előttünk a fák sűrűsödni kezdtek, míg végül egy erdő terült el előttünk. Fenyő erdő volt, akárcsak otthon, de ez az erdő sötétebb volt, baljósan sötét.
-Mintha ezek a fák betegek lennének.- fogtam meg a hozzám legközelebb lévőnek a törzsét.
-Mert azok is. Mérgezik őket. -nézett rám szomorúan az idegen.
-Mégis ki? Az erdő, a fák, mind csak segít az életünkön. Tudom, mert egy erdő mellett élek.
Kedves ismeretlenem nem szólt egy szót sem, csak a távolba mutatott, magasan a fák fölé.

2015. október 27., kedd

4. rész - Vörösen izzó éjszaka.

Sziasztok! Íme a 4. rész, remélem tetszik majd mindenkinek.
Nagyon szépen köszönöm a kettő feliratkozót és száz oldalmegjelenítést. El sem tudjátok képzelni mennyire jó érzés ez. :) Kérlek ezúttal is hagyjatok nyomot magatok után. Írjatok kommentet vagy használjátok a csevegőt
Jó olvasást hozzá :)
Viki 

*Reira szemszöge*

Este 8 óra van,átlagos este,a biokémia rejtelmeit fejtegetve görnyedek éppen a tankönyvem felett, és a fontosabb tudnivalókat jegyzetelem ki, a holnapi dolgozatra. Már majdnem kész vagyok, mikor egy éles, vonítás szerű hangot hallok.
Lassan kikászálódom az ágyamból és az erkélyem ajtajához lépek. Félre húzom a függönyt és a látvány lefagyaszt.
A Hold oly' vörösen izzott, akár a tűz lángja. Gyönyörű látvány.
Valami vonz.... Hát közelebb lépek,megkapaszkodom a korlátba és csak nézem a Holdat. Kínzó lassúsággal emelem fel a kezem, ha megérinthetném...
Nem értem, miért vonz ez annyira?! A szemem sarkából megláttam egy árnyat elsuhanni, odakaptam a tekintetem, az erdő szélénél suhan, többen vannak.
Feketék nagyok és az erdő belseje felé rohannak.
-Talán pár kóbor kutya!-gondoltam.
Hatalmas kísértés és vonzás ellenére visszasétáltam a szobámba és leültem, hogy befejezzem a félbehagyott házimat.
Egyetlen szó volt hátra, mikor a szoba másik végébe hajítottam a tollam.
-Hogy a..?!-másik kezemmel azonnal lefogtam a csuklóm. Izomrángás lett volna?
-Nézd meg mit tettél.-suttogta valaki a hátam mögül, természetesen egyből a hang irányába fordítottam a fejem, de senki nem volt ott.



2015. október 26., hétfő

3.rész - A tanács.


*Ethan szemszöge*

-Milyen farkast? -öleltem meg a kissé rémült lányt.
-Hát egy farkast! Tudod, négy lábú,szőrös,nagy fehér fogak és kettő füle van. -sorolta a külső tulajdonságokat Rei.
-Nem verted be a fejed feltétlenül? Eléggé képtelen dolgokat mondtál. -mosolyogtam.
-Nem! Tényleg láttam! Ott volt, lent az aulában, a nagy teremben és egy másik sündisznóval harcolt. Harapdálták egymást meg minden. - pici keze nyugtalanul a vöröses hajába túrt. Szeretem a vörös haját, más, mint a többieké, igazán egyedi.-mosolyogtam a gondolatra. Én is más vagyok. Tudom jól, így a barátságunk tényleges, és őszinte tud lenni. Nem úgy,mint másoknál, hogy csak érdekből vannak a másikkal. Nálunk kölcsönös a bizalom.
Várjunk csak! Vörös....Rei haja vörös! -a szemeim nagyra nyitódtak, akár egy kisgyereké aki megkapta élete nagy ajándékát,így már más a helyzet! Engem látott meg. Ő volt az az árny.
-Rei!-fogtam meg a hófehér arcocskáját és közelebb hajoltam hozzá.
Alig pár centi választotta el az arcunkat.
Éreztem ahogy Rei légzése lelassul, majd megnyugszik.
-Igen Ethan?
-Hogy is nézett ki az a farkas?
-Nagy volt, fekete bundája volt... -sorolta az eddig teljesen rám illő tulajdonságokat. - megsebesült! -tekintete belefúródott az enyémbe.

2.rész - Rejtély a négy fal közt.


Sziasztok! A második rész is felkerült.Jó olvasást. :)

Idegesen markoltam a tollam, tombolt bennem a farkas vér. Itt egy rohadék és nem kaphatom el.

-Mi volt ez?- kapta fel a fejét a tanár úr,kissé elkésett reakcióidővel.

-Megnézem tanár úr!- ugrottam fel egyből.

Tanár urunk fejét leírni nem lehet. Mintha most tudta volna meg, hogy a Föld "kerek", pontosabban geoid alakú.

-Legyen, de ne tartson nagyon sokáig, ha nem nagyon komoly.

-Úgy lesz.- majd kiviharzottam a teremből. Mint akit puskából lőttek ki, rohantam lefele a lépcsőn.

-Megtalállak és széttéplek! - gondoltam magamban és már lent is voltam az előcsarnokban. Azonnal észre vettem a dögöt.Nem volt olyan nagy példány, mint gondoltam de eléggé erős volt és ostoba,hogy pont egy iskolára támadjon rá. Mivel még óra volt bátorkodtam átváltozni itt az iskolában. A vérem elkezdett "forrni", a testem ezzel együtt melegedett, az erek kidudorodtak az alkaromon és máris négy lábon találtam magam, nagy, téli bundás, hatalmas fülű fekete farkasként.Csak a szemem maradt barna. Az egyetlen amiről felismerhetnek. Nem tétováztam sokat, egyből a dögre vetettem magam. A nyavalyás alakot váltott a másodperc törtrésze alatt.Félre ismertem az ellenfelem, túlságosan hamar ítéltem,ez nem egy démon vagy lidérc, karakura vagy bármiféle alvilági lény.